Jelenlegi és egykori munkatársai, diákjai és szüleik, egyben Szeged város egész pedagógustársadalma gyászolja Udvarhelyi Csabát, a Jerney János Általános Iskola igazgatóhelyettesét, aki példamutató kitartással viselt hosszan tartó súlyos betegség után fiatalon, 57 évesen hunyt el.
1959-ben született keceli pedagóguscsaládban. Felsőfokú tanulmányait Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakán végezte, ahol egyúttal tagja volt a főiskola megye egyes labdarúgócsapatának.
Pályáját a főiskola 1. számú Gyakorló Iskolájában kezdte, ahol a matematika és fizika mellett ő kezdte el a számítástechnika tanítását. Ezt követően a Gutenberg János Általános Iskolában az újonnan létrehozott matematika tagozat vezetőjévé választották. Tanítványai sorozatos kiemelkedő versenyeredményeinek köszönhetően kérték fel, kapcsolódjon be a Csongrád megyei Kis Matematikusok Levelező Versenyének szervezésébe. A hamarosan Csongrád megyét, sőt az országhatárokat is túlnövő verseny támogatása érdekében alakította meg társaival az Ifjú tehetségekért jövőnk érdekében egyesületet, mely elnökeként anyagilag is segítette az immár Bonifert Domonkos Nemzetközi Matematika Verseny néven futó tehetséggondozó seregszemlét. Szabadidejében emellett matematika-fizika tehetséggondozó táborokat szervezett. Az intézmény bezárása után a Bálint Sándor Általános Iskolában már a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Matematika Tanszékének külső szakvezető tanára volt, majd rövidesen igazgatóhelyettes lett. 2005-ben a Bolyai János Matematikai Társulat a matematika oktatásában végzett kiváló és eredményes nevelő-oktató munkája, valamint a matematika népszerűsítése elismeréseként Beke Manó-díjban részesítette. A petőfitelepi központi iskolaépület bővítési munkálatait felügyelő lelkiismeretes munkájáért Szeged polgármesterétől Elismerő oklevelet kapott.
2006-ban került hozzánk, a Jerney iskolába. Magas szintű tehetséggondozó tevékenységét jelezték a városi, megyei, országos matematika és fizika versenyeken évről évre dobogós helyezéseket elérő dorozsmai diákok. Ezzel egyidejűleg rendkívül nagy gondot fordított a tanulási nehézségekkel küzdőkre is: a gyerekek mindvégig bizalommal fordulhattak hozzá, türelme, egyéni bánásmódja senkit sem engedett lemaradni. Igazgatóhelyettesként az adminisztrációs vezetői feladatok mellett oroszlánrészt vállalt az iskola innovációs törekvéseiben. Pedagógiai jó gyakorlatának akkreditálásával hozzájárult az iskola referencia-intézményi előminősítéséhez. A Pedagógiai Fejlesztőműhelyek Hálózatának munkájába kapcsolódva rendszeresen tartott bemutató órákat, műhelyfoglalkozásokat a dél-alföldi régió pedagógusainak, s osztotta meg tapasztalatait a régiós konferenciákon. A pedagógiai mérés-értékelés tanára szak elvégzését követően ő végezte az országos kompetencia-mérési eredmények helyi feldolgozását, értékelését, és dolgozott ki további belső, pedagógiai eredményességmérési teszteket. A „Mentor(h)áló”, illetve „Mentoráló Intézmények” kiemelt európai uniós projektek helyi koordinátoraként vett részt szakmai klubfoglalkozások megszervezésében és lebonyolításában. Európai uniós projekt keretében a Szegedi Egyetem Gyakorlógimnáziumának munkatársaival közösen vezette a jerney-s tanulók természettudományos diáklabor foglalkozásait. A Szegedi Egyetem Oktatáselméleti Kutatócsoportjával együttműködve irányította a „Diagnosztikus mérések fejlesztése” kutatási projekt intézményi méréseit. Mindezek mellett rendszeres résztvevője volt a Rátz László Matematikai Vándorgyűléseknek, aktív tagja a Bolyai János Matematikai Társulatnak, a városi matematika, fizika és természettudományos versenyek zsűrijének.
Több éve tudtuk, hogy beteg, de sose hallottuk panaszkodni, sose hagyta el magát: egy percig nem adta fel, mindvégig köztünk volt, és dolgozott. Látva példátlan akaraterejét mi is mindvégig bíztunk benne, hogy legyőzi a betegséget. Sorsa kapuja itt, a földön becsukódott, az idő lassan, elkerülhetetlenül felőrölte elfáradt testét, de a szelleme itt marad köztünk. Életútjával örökségként hagyta ránk a hivatástudat példáját: a mesterpedagógusét, aki a csillagokig emeli tehetséges diákjait, de nem hagyja az út mentén, felemeli a lemaradó tanítványokat is. A mesterpedagógusét, aki ismereteit folyamatosan bővítve tudását önzetlenül mindvégig a közjó szolgálatába állítja. Ránk hagyta a reneszánsz embertípus mintáját, akinek az életében a munka mellett jól megfér a színház, a versek, a természet szeretete és a sport, a test folyamatos edzése is. Emlékezetünkben él embersége, humora, amellyel a nehéz helyzetekben segítette, támogatta munkatársait, barátait. Jó ember volt, és ezért sokan szerették. Korai halálával egy gazdag életút szakadt meg, egy értékalkotó, fantasztikus pedagógussal lett szegényebb közösségünk.
Tisztelettel fejet hajtva a Pedagógus, az Ember előtt: Lázár Zoltán, iskolaigazgató